Kiss László 1965-ben született a Kiskunlacházához tartozó, Ráckevéhez közeli Peregen. Polgári foglalkozását tekintve tanító-népművelő /Szentistvántelepi Általános Iskola - Budakalász, Dunakanyar Erdei Általános Iskola - Visegrád, Neumann János Általános Iskola - Erdőkertes/. Szabadidejében lovakkal és lovasterápiával foglalkozik /Meglepetés újság cikke/. Első hangszere a tangóharmonika volt, amellyel gyerekként versenyt is nyert. Később megtanult tamburázni, és ez lett a főhangszere. Játszik fúvós és pengetős hangszereken is. Tanítóképző főiskolás korában sok esküvőn zenélt zenekarával. Később a zenetanítás felé fordult az érdeklődése, tanított tamburát és furulyát az óbudai és a budakalászi zeneiskolában. Rendszeresen járt gyűjteni Bogyiszlóra, ahol szoros tanítvány-mesteri kapcsolat alakult ki közte és az ottani tamburás, Kovács János "Köles" között. Budakalászon megalakította a Kalászi Tamburazenekart, és kísérte a helyi Lenvirág Gyermektáncegyüttest. 1996-tól napjainkig népzenei gyűjtéseket végez a háromnemzetiségű (sváb, szerb, magyar) faluban. Az eddig fellelt zenei hagyományokat "Kalászi örökség" című sorozatban jelentette meg.  Hagyományőrző zenei gyermek- és ifjúsági táborokat is szervezett Budakalászon. A kalászi Sebő Borozóban ismerkedett meg Gyenes Károly baráti társaságával, amelynek magja Rockenbauer Pál országjáró filmjeinek stábja volt, akik rendszeresen összegyűltek, hogy együtt énekeljék a különböző vidékeken együtt gyűjtött bordalokat. Ebben a tevékenységükben kapcsolódott hozzájuk a zenekar. Az együttesnek akkoriban tagja volt Kiss László tanítványa, az azóta népművészet ifjú mestere címet szerzett Fekete Mátyás tamburás is, Eisemann Mihály zeneszerző dédunokája. A fiatal tamburás családjának köszönhetően az együttes a repertoárját bővítette a híres zeneszerző örökzöld dallamaival.