A szőlővessző és a költő sorsa hasonló:
Költő és a szőlővessző a világnak adja lelkét.
A szőlővessző lelke a bor, a költőnek lelke a dal.
Lelkünket, ha általadtuk borban, dalban a világnak,
Elhervadunk, elenyészünk.
S midőn már elenyésztünk,
Lelkeink; a bor s dal mellett vígad a világ.