Mikor Noé a szőlőt ültette...
Még akkor a termést nem ösmerte,
Noé a termés közepibe állott,
De még ilyen szép bogyót nem öttem.

Noé mondja: - Már megöregettem,
Szakállamat fődig eresztettem,
Pipámat is, de sokszó rátömtem,
De még ilyen jó bogyót nem öttem.

Az úr mondja Nojé fíam, Nojé,
Kóstóltad-é ezt az új bort, jóe?
Nojé mondja iszom  regggel óta,
Gyerre pajtás, van még a hordóba.
Az igaz Messiás már eljött,
Köztünk itt sokféle csodát tött.
A vizet is borrá tette, a násznépet vendégelte, Kánaán mennyegzőben.

Nagy lakodalmat ők kezdének,
Jézust is elhívták vendégnek,
Őt követték tanítványi, mint a tyúkot a fiai, Kánaán mennyegzőben.

Adjon Isten mi is örvendjünk,
Mikor lakodalmat ülhetünk,
Jó bor mellett, zene nélkül,
bolond a tánc ugrás nélkül, Kánaán mennyegzőben.

Elment Szent Péter Rómába, botját vette a vállára,
Botja végén csutorája jó barátját megkínálja.
Ej, haj igyunk rája úgy is elnyel a sír szája,
Ott lesz fáradt testünk csöndes tanyája.

Ki a szőlőt megkapálta, jó bor van a poharába,
Ki a szőlőt nem kapálta, folyik is érte a nyála,
Ej, haj igyunk rája úgy is elnyel a sír szája,
Ott lesz fáradt testünk csöndes tanyája.

Ki a borát meg nem issza, nem lesz annak mennybe jussa,
Ki a borát mind megissza, Szent Péter lesz szószólója.
Ej, haj igyunk rája úgy is elnyel a sír szája,
Ott lesz fáradt testünk csöndes tanyája.

Ha meghalok, meghagyom tetamentomba,
Temessenek bele hatszázhatvanhat akós boros hordóba. Leváter.

A koporsóm födele szalonnával legyen kipiktorizálva,
Szemfödelem pedig apró pörcös pogácsával legyen kipingáva! Leváter.

Én ott addig iszom, míg a fogam ki em ázik,
Míg a hasamba a szőlő kinem csirkázik. Leváter.

16, 17 éves leányok fogják le szemeimet,
Két szűz barna menyecske mondja el fölöttem a rekfigyelmet! Leváter.

Egy rongyos nadrágja vót, azt hatta reátok.
A fene egye meg, hogy ne sirassátok! Leváter!