Gyenes Karcsi nótái
Ez az üveg zöld, A feneke föld,
Érik már a szőlővessző, Somlóhegy aljába,
Tölts bort gazda a kupába, ne csak az aljába.

Ez az üveg kék, Hát csak igyunk még,
Míg a gazda úgy akarja, itt maradunk nála,
Nagyot iszunk asszonyára, lányára, fiára.
Van nekem egy  igen régi szokásom,
Iszom a bort, még ha nem is kívánom.
Erre még a z öregapám a vén gatyás tanított,
Aki még a hordóval is koccintott.

A bárkában futkosnak az egerek,
Mert a Noé széjjel kergette őket.
Hess te egér kifelé, te meg jó bor befelé,
Így hát ketten indulunk hazafelé.

Beleesett egy cseszle a boromba,
Nem bántottam nem vagyok én goromba,
Ha lecsúszott a négy ökör, hát ez a légy mit árt,
Tartsa meg a Jóisten a szokását.
Most igyunk hát, mert most van elég,
Nem verte el a szőlőt a jég.
Öntsd fel a garatra, rajtad a sor,
Nincsen jobb takarmány, mint a bor.

Édes kis peremes szájú üvegem,
Leveszem előtted a süvegem,
Oltárod előtt könyörgök,
Akkorát iszom, csak úgy nyöszörgök.